2011-ben kezdtem el a fotózással foglalkozni, majd 2014-ben elértem az álmom: a hobbim a hivatásommá vált, és azóta főállásban fotográfusként dolgozom. Bács-Kiskun megyében, Kunfehértó határában egy tanyán élek, ahol 2016-ban megvalósult a másik nagy vágyam is: elkészült a saját, különálló stúdióm, amelynek enteriőrjét mindig az évszaknak megfelelően alakíthatom, ill. természetesen adottak az alap fotóhátterek (fekete, fehér, stb.) is. Ami viszont még ennél is fontosabb, az a természet közelsége, hisz mivel egy tanyáról beszélünk, a stúdió ajtaján kilépve, gyakorlatilag egy karnyújtásnyira van a kinti fotózás lehetősége. A stúdió mellett közvetlenül egy kis levendulás, rózsalugas, szőlőtőkék, farakások, virágos mező, bodzás található, illetve kis sétával elérhető a közeli erdő, pár percnyi autóúttal pedig máris Kunfehértó tópartján lehetünk. Bevallom, annak idején, amikor dönteni kellett, hogy a városban, vagy itt valósítsuk meg a stúdiót, volt bennem félsz amiatt, hogy vajon ki fognak-e jönni ide a városból az emberek… Szerencsére úgy tűnik, hogy a félelmeim alaptalannak bizonyultak, és nemcsak a környékből, de a távolabbi városokból is egyre többen érkeznek, főleg gyermekes családok, hisz a gyerekek imádják a nagy tereket, s ha jó az idő, sokkal könnyebb is őket kint fotózni.  (Természetesen a fentiektől függetlenül bárhova szívesen elmegyek, ill. magam is folyamatosan keresem-kutatom az újabb helyszíneket is.) Számomra nagyon fontos, hogy a gyerkőcök a fotózást ne kötelező feladatként, hanem inkább egy jó kis családi programként éljék meg. Talán ennek is köszönhető, hogy sokan visszatérnek, s az elmúlt évek alatt nagyon sok olyan „családom” gyűlt össze, ahol a párok esküvője óta, vagy az első babavárás óta rendszeresen készülnek a fotósorozatok, s a család már a második vagy harmadik csemetével érkezik. Csodás dolog látni ezeknek a családoknak és gyerkőcöknek a fejlődését, növekedését, és hatalmas megtiszteltetés érezni a szeretetüket és lojalitásukat.

S hogy mit jelent számomra a fotózás, illetve mi kell ahhoz szerintem, hogy v.ki jó/minél jobb fotós lehessen?

Az egyszerűség és a tömörség kedvéért megpróbálom csak néhány szó segítségével megfogalmazni:

folyamatos tanulás, fejlődés, megfelelő technikai háttér/géppark, alázat, türelem, figyelem, kitartás, érzékenység, őszinteség, lendület, felkészültség, gyakorlat, rutin, lazaság, kedvesség, határozottság és persze a szeretetteljes hozzáállás  Mindenki felé (akkor is ha esetleg közben csalódások érnek), mert csak így nyerhetjük el Embertársaink bizalmát, s jöhet létre egy valódi, őszinte fotósorozat! Legalábbis szerintem… vagyis jómagam erre törekszem.

Köszönöm, hogy itt vagy, s ha maradsz, a továbbiakban beszéljenek a képek!

Nézz szét a portfóliómban, ahol további hasznos információkat is találhatsz!

Remélem, hamarosan személyesen is találkozhatunk!

majd